Amikor pici voltam...
Néhány hónappal ezelőtt egy este Lili nem tudott elaludni. Az volt a baj, hogy a plüss pacinak fázik a lába, és addig nem hagyott békén, míg nem adtam rá cipőt. Lili bébicipőcskéjét adtam a pacira, szerencsére pont jó volt rá (ráadásul a pacinak csak két lába van, a másik kettő kéz, arra nem kellett cipőcske). Akkor aztán megnyugodott, pacinak végre nem fázott a lába, és elaludt.
Azóta paci lekerült a legnépszerűbb plüssök listájáról, sőt, valahogy a kiscipő is lekerült a lábáról. Öltözködés közben Lili észrevette a kiscipőket, és rákezdte:
- Amikor pici voltam, felvettem paci papucsát, és akkor... és akkor...
- Mit csináltál akkor?
- Mentem, mendegéltem.
:D
-----------------------------------------------------------------------
Van egy vendégszobánk, ahol rendszerint Nagyi szokott aludni, ezt a szobát Lili csak úgy hívja: a Nagyi szobája. Ide néha beszaladgál, lefekszik az ágyra kicsit, aztán szalad tovább. Nemrég a nővére talált rá ebben a szobában, ahogy az ágyon fekve sírdogált. Az eset nagyon furcsa, sokszor emlegeti Lili, de még mindig nem tudtuk kihámozni, miért is sírt.
- Bementem Nagyi szobájába - meséli - lefeküdtem az ágyra, és sírtam. Nagyon szomorú voltam. (szomorú arccal mutatja, mennyire, aztán jön a legváratlanabb mondat) Azért sírtam, mert fika volt az orromban.
Őszintén mondom, fogalmam sincs, mi történt ott a szobában, de mély nyomot hagyhatott benne, mert szinte minden nap emlegeti. De valahogy nem tudom elképzelni, hogy tényleg a fika lett volna a probléma...
-------------------------------------------------------------------------
Tegnap délután beszélgettünk róla a férjemmel, hogy elmegy Andiékhoz a gépemért. Lili közölte, hogy ő is megy Andiékhoz (fogalma sem volt, hogy ki is igazából Andi), mert ő meg akarja mutatni Andinak a cofiját (cofinak hívja a copfokat). Elmentünk, megmutatta, jót játszott Andiéknál, aztán hazafelé a kocsiban - mint aki jól végezte dolgát - azt mondta: "Na, megmutattam a cofikat. Szépek." :)
--------------------------------------------------------------------------
Mostanában Bogyó és Babóca mellett PomPom is nagy kedvenc lett. Azóta folyton iskolába megy a lányom, mint Picur, de mindig hozzáteszi a meséből megismert alapigazságot: "az iskola megvár". Ami kicsit érdekes, hogy iskolába jár vásárolni is, rendszerint sonkával, pudinggal, kólával és csokival tér haza az iskolából. Gondolom, az iskolabüfében vette... :)
--------------------------------------------------------------------------
Ha tüsszentek, Lili azt mondja rögtön kacagva:
- Egészségedre, kedves mester! Egészségedre, Hapcibenő!
(Egyebek közt ezt is a PomPom meséiből tanulta.)
Eddig 2 komment érkezett
(
)
-
1. Fleriel
2012. 02. 17. 7:59 -
2. ArtmüllerÁgnes
2012. 02. 17. 13:02@Fleriel:
Csak ideiglenes volt a zárlat, amíg átrendeztem a blogot. Mint kiderült, semmi értelme nem volt az egésznek, de ezt majd olvashatod, ha benézel hozzám.:) Várlak szeretettel továbbra is! :)
Ágnes
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Kedves Ágnes!
Nagyon aranyosak a történeteid Liliről. Meglepetten vettem észre, hogy elzártad a nagyközönség elől a másik blogodat. Ha lehetőség van rá és nem kérek lehetetlent akkor szeretném ezután is olvasni az írásaidat.
Köszönöm
Fleriel ( Emőke )